„Ismét szólt hozzájuk Jézus, és azt mondta: Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, sosem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (János 8:12)
Bárcsak megmutathatnám nektek, mit nézek most! Ez egy gyönyörű, dupla virágú, élénk narancssárga amarillisz! Íme, a története.
Az évek alatt már számtalan amarilliszkészletet kaptam karácsonyi ünnepségeken, és az első évben mindig hoztak virágot. Annyira lenyűgöző virágok! Ahhoz, hogy újra kivirágozzanak, abba kell hagyni a locsolást, hagyni kell, hogy a leveleik elhaljanak, le kell vágni őket, majd a következő évig egy sötét pincében kell tartani a hagymát. Ősszel aztán mindig visszahozom a hagymáimat az emeletre, és hűségesen öntözöm és tápoldatozom őket. És minden évben gyönyörű látványt kapok? Dehogyis: sötétzöld leveleket! Virágok nélkül!
Múlt télen felhoztam egy kaspót, és végigcsináltam a szokásos rutint vele. A második cserepet azonban elfelejtettem felhozni, és egész télen, tavasszal és nyáron lenn maradt. Múlt héten, mikor lementem a pincébe, elmozdítottam valamit, és észrevettem, hogy egy hosszú, fehér szár nő ki az amarilliszcserépből. Ennek a fehér szárnak a végén néhány bimbó jelent meg. Megdöbbentem, mivel odalent szinte teljes sötétben volt a növény, és majdnem egy éve nem is kapott vizet.
Felvittem a cserepet a házba, és kitettem a növényt némi közvetett napfényre, és megöntöztem. Egy nap múlva már zöldülni kezdett a szár, és az első virága is kinyílt. A második napra ez a virág majdnem teljesen kinyílt. Még egy kicsit több napfénynek tettem ki, és négy napon belül kinyílt a második virág, új leveleket hozott, és minden gyönyörű zöld színűvé vált. Lenyűgöző látványt nyújtott.
Legtöbbünknek van egy szerettünk, akiért már évek óta imádkozunk. Néha úgy tűnik, hogy sötétségben élnek, úgymond lent a pincében. Néha azonban egy kis fény süt be, és a növekedés legapróbb szikrája is megjelenik. Aztán, amikor eljön az idő, Isten saját idejében, készen állnak, hogy kitegyék őket a Fiú fényének. Mielőtt észrevennétek, csodával határos módon már bimbót hoznak, és készen állnak a virágzásra. Ne hagyjatok fel az imádkozással, és ne feledjétek, hogy Isten nem felejtette ott őket a sötétben. Látja, szereti őket, és gondoskodik róluk. Még emlékeztetni is fog arra, hogy ott vannak, így mi is részesei lehetünk a csodának!
Diane McLean Gaspard