“Szombatjaimat tartsátok meg! Szent helyemet tiszteljétek! Én vagyok az ÚR.” 3Mózes 19:30
“A szombatjaimat tartsátok meg, és tiszteljétek szentélyemet. Én vagyok az ÚR.” 3Mózes 26:2
Amikor Isten ilyen határozottan megismétel valamit, valószínűleg érdemes odafigyelnünk. A szombat – mondja Isten – kapcsolatban áll a tisztelettel és a szentéllyel.
A mai szentélyek egyáltalán nem olyanok, mint amilyenről Isten ezekben az igeszakaszokban beszél.
A szentély egy különleges, elkülönített hely, ahol valamit biztonságban őriznek, mint például egy természetvédelmi terület. Ebben az esetben a frigyláda és Isten jelenlétének más jelképei számára szolgált őrzőhelyként. Egyrészt azt a célt szolgálta, hogy gondosan megőrizzék és biztonságban tartsák azokat a berendezési tárgyakat, amelyeknek mintáját Isten adta, másrészt azt is, hogy a népet óvja Isten jelenlététől.
Ez számunkra furcsa gondolat, de Isten közvetlen jelenléte egyetlen pillanat alatt megölne bennünket. Ő nem akarja, hogy ez megtörténjen. Ezért utasította a népet, hogy készítsék el ezt a helyet, a Sátort, vagyis a Találkozás Sátorát, és az emberek nem léptek be oda. A papok különleges megtisztulás után bementek a Szenthelyre, de a Szentek Szentjébe csak a főpap léphetett be, és ő is csak évente egyszer, még alaposabb és összetettebb megtisztulási szertartások után.
A mai gyülekezeti épületek inkább azokhoz a zsinagógákhoz hasonlítanak, amelyek Izraelben a templom végleges pusztulása után jöttek létre. Belépünk ezekbe az épületekbe, és arról beszélünk, hogy ott találkozunk Istennel, de néha úgy tűnik, nem igazán érzékeljük annak a szent Jelenlétnek a valóságát.
Különböző embereket különböző módokon neveltek a tisztelet kifejezésére. Vannak, akik szerint a szentélyben csak a csend a megfelelő magatartás, mások úgy vélik, hogy az imában felemelt kéz vagy bizonyos énekek éneklése az egyetlen helyes módja a tiszteletadásnak. A tisztelet egyik fontos része azonban az, hogy ebben a kérdésben tiszteletben tartsuk mások lelkiismeretét.
Nincs azonban egyetlen helyes módja a tisztelet kimutatásának. A lényeg az, hogy tudatosak legyünk, éberek, figyelmesek. Ahogyan egy lelkipásztor minden héten mondja: „Mindig Isten jelenlétében vagyunk, bárhol is legyünk, de itt, néhány percre, gyakoroljuk ennek tudatosabb átélését.” Más szóval, ahogyan Salamon háromezer évvel ezelőtt mondta, Isten nem házban lakik. Pál pedig ezer évvel később rámutatott, hogy mi Őbenne élünk (1Kir 8:22-53; ApCsel 17:28).
Amikor azt a helyet látogatjuk, amelyet azért készítettünk, hogy Őrá emlékeztessen bennünket, hogyan mutathatjuk ki, hogy tudatában vagyunk szent Jelenlétének?
Legszentebb és Magasságos Istenem, nem akarom természetesnek venni jelenlétedet. Szeretnék tiszteletet tanúsítani, és azt szívből át is élni. Emlékeztess nagyságodra és hatalmadra, és segíts megtalálnom azokat a módokat, amelyek által földi házad is megmutathatja ezt a nagyságot és hatalmat mindazoknak, akik belépnek oda.